Még mindig nem értem, Tomcat-ék próbálkozását Fekete Pákóval. Miért pont őt próbálták meg, egy más, helyesebb útra terelni. Szerintem a lehető legsilányabb alanyt választották ehhez a feladathoz. Az egész csak egy finggal való tojásfestés, ahogy a következményekből is látszik. A média szemete tagad, hazudozik és még nagyobb szarkupac alá ássa be magát. Ezt a Pákó gyereket nem tartom semmire sem. Egy mocsok a többi „kultúrmocsok” közül. A hazájában egy senki volt, onnan lelépett, majd Magyarországon ő lett a ’Didi-király’. Na ez aztán a királyság!

„Mi” pedig vevők voltunk/ vagyunk erre a szutyokra. Kiontott magából egy jó nagy adag förtelmet, és cserébe él, mint Marci Hevesen. Én tényleg nem értem, hogy Tomcat-éknek miért pont rá esett a választásuk. Miért nem inkább Győzike lett a kísérleti alany, az se olyan buta, mint amilyennek látszik?! Ez természetesen, csak költői kérdés volt részemről.

Az a baj, hogy azok a bizonyos „nagyok”, már réges-régen elérték a céljukat. Az agymosás már elkezdődött, csak még nem vette mindenki észre. Elég egy pillantás, egy röpke hang, amit elcsípsz ezektől a média-gennyektől, és már kezdesz a rabjává válni. Ha pedig már ez témáddá is válik a mindennapokban, akkor az már maga az út a sikerhez. A sikerhez, amit az agymosásunk során el akarnak élni.

A baj a gyökereknél van, onnan ered.  A problémák nem újak, nagyon is régiek, csak ezt elfelejtetik velünk. Kreálnak helyettük új kamu problémát, mocskokat, és a nép már nem is azzal foglalkozik, amivel kéne.

Ezt az idézetet Neked kerestem, remélem tetszik!

Wass Albert: Magukrahagyottak …. részlet: Magyarország 1956

„…

- Háromféle ember van ebben az országban,
– szólalt meg egy idő múlva újra a sebesült, mély undorral a hangjában –
háromféle magyar.

Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal,
a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül,
a rendszerrel, mindennel.
Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.
Ebben mind egyformák.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait,
hogy kiszolgálja a hatalmon levőket.
Csatlakozik hozzájuk.
Hasán csúszik, farkát csóválja,
s ha odalöknek neki egy koncot s befogadják cselédnek,
akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál,
s marósabb a vadfarkasnál,
kegyetlenebb az ellenségnél,
kommunistább a kommunistánál,
csak hogy bebizonyítsa a maga hűségét,
és nagyobb koncot kapjon érte.

- Egy másik részük az ellenkezőjét teszi:
feláll a két lábára és verekszik.
Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé.
A maga jussát az élethez.
A maga jussát a szabadsághoz.
A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született s mely a hazája.

Verekszik másokért is, mindenkiért.
A mások jussáért, a mások szabadságáért.
A még csak meg sem születettekért is verekszik.
Mindenkiért és mindenki helyett.

- Aztán van a harmadik csoport,
a nagy csoport, amit úgy is nevezhetünk: a nép.
Akinek nincsen arca sem rossz, sem jó.
Sem szép, sem csúnya.
Se nem hős, se nem áruló.
Senki és semmi.
Tömeg.
Nyáj.
Nem tesz se jót, se rosszat.
Semmit se tesz.
Csak meghúzódik és vár.
És mint a fű a rátaposó láb alatt: meghajlik, meggörbül.
Tűr.

Mindent eltűr,
amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint.
De sohasem egészen.
Egy kissé mindig meghajolva marad,
készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt.

Érted?
Eszébe se jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen,
hogy megvágja, megszúrja,
küzdjön ellene, kockázatot vállaljon a jussáért,
a szabadságáért, bármiért … érted, Anka?
Ez a nagy tömeg.
A nagy magyar tömeg.
Ez a nép.

…”

Ja, és felejtsük el azt, hogy demokrácia van! NINCS! Amíg félnünk kell, ha ki akarjuk nyilvánítani a véleményünket, nem tetszésünket, amíg Neked félni valód van az írásaid miatt itt-ott, amíg a jogaidat bármikor eltiporhatják azzal az indokkal, hogy szélsőséges, radikális és antiszemita vagy, addig itt nincs demokrácia. Itt nem a jobb- és baloldal harcáról van szó, hanem az emberekéről. Akiket tökéletesen megosztottak, elbutítottak, és amíg mi vívjuk a szaros kis csatáinkat egymással, addig a „nagyok” szépen lassan kilopják a szemünket is. A csatát nem nekünk kéne megvívni mások helyett. A jobboldal pont olyan hibás, mint a másik, mert hagyta és elnézte a kormány szemetét. Nem tett semmit. Mi pedig, ’kicsi törpék’ megvívtuk/vívjuk helyettük is a csatát. De ebben a csatában Mi nem nyerhetünk, az ellenfél nem a Mi súlycsoportunk.