Szívem szerint, ezt az írásomat egyenesen a miniszter elnök Úrnak címezném! De rájöttem hamar, hogy ez tök fölösleges lenne! Minek? Semmi nem változna!
Na de mindegy! Hol is kezdjem? Talán az teljesen az elején!
2000. július 1. - ez volt az első nap amikor munkába álltam. Tulajdon képen, ezt kaptam apámtól érettségi és a 18. évi születésnapi ajándékomnak, hogy munkába állhattam. (mivel rájött, hogy neki csak egy élete van és el akar válni anyámtól) Nah persze, nekük meg két életünk van. Majd a másik jobban fog sikerülni.
Tehát, 60e forintos kezdő fizetéssel, nem a saját kis szórakozásomra kerestem, hanem arra, hogy meg tudjunk élni anyámmal. F*sza nem? De való igaz, nem csak én jártam már ilyen cipőben ezen a világon! Minek is sír a szám? Csak!
Na most ugorjunk két évet. 2002-ben elkezdtem egy főiskolát! Természetesen csak levelezőre tudtam jelentkezni, és abból csak költségtérítéses szak volt. Nem volt mit tenni jött a diákhitel! De itt sem kell, hogy sírjon a szám, mert a munkahelyem, volt olyan kedves és kötött velem tanulmányi szerződést és állta a tandíjam felét, a II. félévtől. Sőt még a tanítási és vizsganapokra is elmehettem, úgy hogy igazolt távollétnek minősült. Azaz nem kellet szabi kivenem. Mivel Szombathelyen volt a suli, még az 50% közalkalmazotti MÁV igazolványommal megvásárolt vonatjegy árát is visszafizette, ha azokat, minden hónap végén leadtam! Tehát igazán kegyes volt velem a sors-munkahelyem-, hogy ennyi sok támogatást kaptam. Tényleg nem sírhatok! Akkor nem is sírtam.
Most ugorjunk négy évet. Miközben készültem az államvizsgámra, megismertem jelelegi páromat. Rá majd később visszatérek. Sikeresen leállamvizsgáztam. A diploma még nincs a kezembe, mert csak egy fél nyelvvizsgám van, de az most mellékes is.
Másfél-két év után terhes lettem. Pontosabban 2006. április körül. Természetesen örültünk a babának. Mivel jó egészségnek örvendtem, dolgoztam tovább terhesen is. Mellékesen megjegyzem itt már a fizetésem 92e forintra rugott. Kész vagyon!
(foly. köv. de most gyerekeznem kell)
Na jön a folytatás!
Menet közben kész luxusigényekkel álltam elő, mivel szerettem volna egy autót! Pfúj! Akinek nincs pénze, de kocsit tart fönt, az ne sírjon! OKÉ!
Nem voltak nagy igényeim, a nővérkémtől vettem át az autóját, pontosabban fizettem tovább annak részleteit, és megbeszéltük, hogy ha lejár a hitel, majd akkor fizetek neki még x összeget. Később rájöttem, hogy nem szívesen vennék fel személyi kölcsönt, hogy kifizessem az autót, hanem inkább eladom, és hitelre veszek egy másik, használ autót. Miért? Mert az autóvásárlásra kapott hitelnek kevesebb a THM-e és a kamata, mint a személyi kölcsönnek. Ez így is történt. De itt most pont, és jöjjön a párom sztorija.
Elvált ember és van neki egy kisfia már. Előző házasságából elég sok kölcsönnel (áruhite, szem.kölcs.) szállt ki, természetesen nem hagyva a tartozásokat az ex-re. Természetesen gyerektartást is fizet, minden hónapban 25e forintot, még akkor is, amikor nem volt hivatalosan munkája. Szerintem ez nagyon korrekt a részéről. Közel havi  100e forintnyi kiadást hozott magával. De ez engen nem érdekelt. Együtt fizetjük most ezeket. Talán el kellett volna már az elején hagynom őt, mert ennyi mínusszal indult minden hónapban, és ráadásul nem is miattam? NEM! Mellesleg neki is van autója, ami szintén hiteles, így már két autó van a családba. Na ez már aztán tényleg luxus! Két autó és sír a szám! Hát persze! Muszáj a két kocsi, mivel neki kell a munkájához, nekem pedig hatalmas segítség a gyerek mellett. (nem kell szerintem érveket felsorakoztassak, miért könnyebb egy gyerekkel autóban közlekedni, mint gyalogosan, BKV-val babakocsizni télen-nyáron...)
Gyerek már van (a pocakban), kéne egy lakás. Eddig anyumnál laktunk a szobámba.
Most jönne a blablabla... Lényeg, anyukám 'párjának' volt egy kis lakása üresen. Megbeszéltük, hogy lakhatunk ott. Nem kellett semmit fizetni a rezsin kívül, de cserébe mi felújítjuk. (mert amúgy elég sz*r állapotban volt a kecó) Végül is egy lakás állaga kevésbé romlik, ha lakják, mintha üresen állna. Szupi! Már lakás is, van még ha csak pár, 4-5 évről van szó.
Na de itt jöttek csak az anyagi gondok. Lakásfelújítás? Hát az pénzbe kerül. Plusz saját rezsi...! És a gyerek is jönni fog. Na meg oké a lakás, de azt fel is kell szerelni (hűtő, mosógép, gáztűzhely, konyhai/fürdőszobai eszközök...) A kiadások hirtelen megnőttek! A bevétel, pedig nem.
Keresetem: 92e, a páromé 180/200e. De azért hogy ennyit keressen keményen meg kell dolgoznia. (tudják, ÓRABÉR) Ha képes sokat dolgozni akkor megvan a 200e. Cserébe nem látom, csak ha alszik (4-6 órát). De ha dolgozik ki csinálja a lakást. Mert az olcsóbb, ha saját magunk csináljuk mint egy vállalkozó. Meg aztán minek is idegen, jártas ő az építő-iparban. Amúgy biztonsági őrként dolgozik, napi 14-16 órát, Budapesten és vidékre jár rendezvényekre, több napig..., tehát alig látom. Így megy ez már egy éve, amióta külön lakásban lakunk.
Na de térjünk vissza a kiadásokra. Ugye azok csak nőttek. A keresetünk kevés volt mindenre. Mi a megoldás? Hitel! Jöttek az áruhitelek, személyi kölcsönök, hitelkártyák. De cserébe, kifestettünk, lett hűtőnk, mosogépünk, gáztűzhelyünk, új ablakunk (mert a régi szét volt rohadva) konyhai edényeink, eszközeink, és még a fürdőbe is jutott egy-két ez-az. Wow! (megjegyezném, a lakás még nincs kész, mert csak apránként tudunk haladni, ahogy azt az idő és pénz engedi)
Hirtelen a kiadásaink közel 250e-re rúgtak. De még nem is voltunk bevásárolni.
Nem új polót, vagy cipőt, hanem KAJÁT, klotyó papírt, tisztítószereket...! Aha! Most mi lesz! Szabaduljunk meg az egyik autótól? Neeem! Most őszintén! Akinek van autója évek óta, az tudja, hogy nagyon nehéz tőle megválni. Meg amúgy is, ez tényleg luxusnak számítana? Nem egy 10-10 milliós kocsiban csücsülünk, havi 150e-ért/kocsi. Csak egy 3 éves Ignis és egy 6 éves Mitsubutsi, összesen 60e-ért. Szerintem ez nem extra igény.
Na de térjünk vissza sztorihoz.
2007. jan. 17. Megjött a gyerek! Tündéri kislány, Emese.
Hát nem édes?!
Aki már szült, tudja hogy ez is pénz. Nekem mindösszesen 45e forintomba került ez kis mutatvány. (az ajándékcsomagokat nem is számolom) Egyszerűen nem volt több, amit adhadtam volna. És ez csak az elő kiadások egyike, ami a gyerekszüléssel jár. Mert hát igen, a gyerekre költeni kell! Muszály! De egyszer csak elérkezett a 'várva-várt' GYED. Na igen! Ez nekem 80e forint.


És most forintosítsunk egy kicsit!
Egy havi fix kiadás:
8.500 személyi kölcs.
5.000 Önk. nyugdíjpénztári tagdíj
25.000 gyerektartás
12.000 személyi kölcs.
7500 közösköltség
14.900 személyi kölcs.
34.000 kocsitörlesztő
25.000 kocsitörlesztő
15.000 mobil számla (páromé)
8.000 mobil számla (sajátom)
5.533 Gáz általány
7.000 villanyszámla
12.000 U.P.C (mert hát tv-t is nézek, meg internetezek is! Pfúj! Ez is extra?!)
20.000 hitelkártya
29.000 személyi kölcs.
4.000 diákhitel törlesztés
Na. Ehhez még hozzá jön időszakosan a kötelező a két kocsira, (10e és 7e) az egyikre a CASCO 20e, súlyadó (tudom, már nem így hívják) 4e és 10e. Utóbbiért parkolási matrica jár cserébe a kerületben, ahol lakunk.
Végeredmény, ha nincs időszaki kiadás: 232.633 ft
Ha van: 269.633 ft, és ide nem számoltam, a már nem súlyadónak nevezett összegeket, mert azt csak félévente kell fizetni.
De nem csak azt nem számoltam, hanem az adott hónapban még el sem mentem bevásárolni. Ja és a ruházkodást nem is említem. Minek? Nekem nem kell megjelennem, mint egyes képviselőknek a parlamentben, ahogy egyesek azt mondták a költségtérítéssel kapcsolatos kérdésnél.
Megjegyzem egy havi nagybevásárlás, aki szokott ilyet csinálni, az tudja, kb.: 40e forintra rúg. És akkor ebben benne van a kaja, tisztítószer, babának ami kell...
Na, kérem szépen lehet számolni.
Bevétel 80.000 részemről, a párom részéről pedig annyi, amennyit bír dolgozni. Lassan bele fog dögleni a munkába, a családját nem látja, és képtelen napi 24 órából akár 25 is csinálni. De szerintem többre lenne szüksége.
Röviden ennyi! Sz*r az élet, kevés a pénz. Ezt muszáj volt leírnom!